Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Férfi-nő,szerelem,szerető,kapcsolatok.

2010.06.30

Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: „ Lulu, Lulu …”.

  • Mi baja ennek az embernek? – kérdezte a doktort.

  • Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt – hangzott az orvos válasza.

Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: „Lulu, Lulu…”

  • Ennek is Lulu a problémája? – kérdezte a látogató.

  • Igen – válaszolta a doktor -; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.

 Kétféle csapás van az életben: ha nem kapjuk meg, amihez ragaszkodunk, és ha megkapjuk, amihez ragaszkodunk.”

 

 

 

(Anthony De Mello)

 ... ekként akarjunk bárkit is, ragaszkodjunk bárkihez is, legyen az akárki, Te, vagy Én, vagy egy (ön)tudatlanul vagy tudatosan, akarva kísértő kívülálló harmadik, ki a szerelmet mérgezi meg … a ragaszkodás SZENVEDÉS, igaz! Ragaszkodjunk bár ideálokhoz, az újdonság erejével ható, fantáziánkkal felruházott délibáb, ábrándképhez egy fiú-báb vagy lány-báb képében …csak szenvedés és újabb és újabb megpróbáltatás, fájdalom lesz a vége…örökké mozgó mókuskerék, a szenvedésből jövő pokoli szenvedély kereke, mely újra és újra elkap, ha nem vagy tudatos és nem vigyázol szívedre… hidd el van kiút belőle!

Most mondhatnám, hogy Jézus az Út, de akkor bigott vallásos kereszténynek hinnél, ... nem vagyok az!

Jézus az Út, a Kiút!

 

 

 ******

 

 

 

Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást, amikor mind a

kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit.”

 

 

 

(Karinthy Frigyes)

                                                                            ******

                                                          Nő és férfi

- Weöres Sándor

 

A teljesség megbomlásának fő formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

 

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő, ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan, határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

 Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.

 

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit, bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

  Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán, aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

  A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

  Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol

fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany

okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái. Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi?

Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más

módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé:

a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

 

 

 **********

 

                                                                 és a legfontosabb, …

 

 

 A S Z E R E L E M R Ő L

 

 

                                                                                                           A tapasztalat azt bizonyítja,

hogy nem az a szeretet,

ha két ember egymás szemébe néz,

hanem az, amikor mindketten

ugyanabba az irányba néznek.

 

 de Saint-Exupéry)

  1.  

 

  " Örök tervem lényeges része az, amit ti a földön szerelemnek

neveztek. A probléma abból adódik, hogy nálatok a megtapasztalás és a

felismerés nem jár együtt. Nem ismeritek fel, hogy az a személy, akit úgy ismertek meg,hogy ő a szerelmetek, az nem a ti szerelmetek. A megtapasztalásokkal szemben szinte lehetetlen érvelni. Ott ki kell várni más megtapasztalásokat,aztán ismét más megtapasztalásokat, s ha majd valaki ráérik arra, hogy nagyobb a hit, mint a megtapasztalás, akkor tudok hozzá érdemben szólni. "

  (Jézus - A Hang: 2/149)

 

 " A szerelem csak Bennem azonos a szeretetemmel. Teremtményeimben a

szerelem nem más, mint olyan pszichikai esemény, melynek forrása egy külső

lény által meggyújtott belső ideál. Ez az ideál aztán annyira tud lángolni

belül, hogy kifelé is valóságnak tűnik annak szemében, akiben ez az ideál

meggyulladt.

De csak annak szemében, akiben meggyulladt. Mivel e lángot szintén

nem lehet konzerválni, ezért a csalódás előbb-utóbb automatikusan

bekövetkezik. Nem változik át szeretetté. Csupán arról lehet szó, hogy már

kezdetben is jelen volt az a szeretet, mely később, miután a szerelmi kábulat

megszűnt, szerephez juthat. A szerelem, amennyiben a fent leírt módon, tehát külső teremtmény részéről gyulladt ki valakiben, inkább elnyomja a

szeretetet, semmint segítené azt. Boldog ember az, aki a Tőlem kapott szeretet által úrrá tud lenni a szívében kigyulladt szerelem felett. De jaj annak,aki a benne kigyulladt szerelem áldozatává válik. Sem Isten, sem ember

rajta segíteni nem tud. Családi tragédiák számtalan tömege tanúsítja

ezt. Ó, hányan botránkoztak meg azon, és dobták félre azt a kijelentésemet, melyben elmondtam, hogy aki jobban szereti apját, anyját, házastársát,

tehát bárkit, mint Engem, az nem méltó Hozzám! Bizony, a helyes szeretés az

nagyon komoly életállapot, mely az önlegyőzés által tisztul, és érlelődik

véget nem érő boldogsággá.

A szerelmeseknek mondom:

Ne egymástól várják saját boldogságukat, hanem Tőlem várja mindegyik, akkor meg fogják találni egymásban azt. De ha egymástól várják, akkor pokollá teszik egymás életét.

 

... Én igaz szerelemmel szeretlek. Erre egyedül Én vagyok képes. Ez

életetek mulandóságában föl nem fogható, csupán elhihető. Boldog, aki

elhiszi ezt.

Minden vágyam afelé irányul veled kapcsolatban, hogy elhidd ezt Nekem. Olyan boldogságra teremtettelek, melyet meg is tudok adni. Csak Én tudom ezt megadni. "

  (Jézus - A Hang: 6/448)

 

  " ...a szerelem önmagában csak Bennem azonos a szeretettel. Benned és

minden emberben a szerelem irányt tévesztett önfeláldozás. Azért irányt

tévesztett, mert nem arra irányul, aki boldogítani képes, tehát nem Istenre. A szerelem és a csalódás úgy együvé tartoznak a földön, mint a születés

és a halál.

Tudom, hogy mikor egy gyermek megszületik, illetlen dolog ott

halálról beszélni. Éppen így egy szerelmesnek illetlen dolog szeme elé

állítani azt a nagy valóságot, hogy csalódni fog. Aki megszületik, az élni akar.

Aki szerelmes, az boldog akar lenni. De aki megszületik, az, ha akarja, ha

nem, végül is nem élni fog, hanem meg fog halni. Aki szerelmes, az, ha

akarja, ha nem, végül is nem boldog lesz szerelmével, hanem csalódni fog

benne, mert nem őérette van teremtve, hanem Istenért. "

  (Jézus - A Hang: 6/481)

 

  " ...nagy veszélyt rejt magában az, ha egy hívő fiatal egy hitetlen

fiatalban látja meg szerelmét. Ez azért nagyon veszélyes, mert senki sem a

másikba szerelmes, hanem saját alteregóját vetíti ki a másikra. Ezért

természetes a szerelem elmúlása, s bizonyos csalódás egymásban. Ilyenkor a

csalódás nem más, mint felébredés abból a bódulatból, mely elhitette vele,

hogy a másik olyan, mint amilyennek ő gondolta, holott ő a másikat a saját

alteregójával, a benne élő másnemű én-jével azonosította. Ilyen másnemű én

mindenkiben van.

Most nem térek ki ennek magyarázatára, mert nagyon messzire vinne.

...

Azért veszélyes az ilyen kapcsolat, mert arról tesz tanúságot,

hogy az illető vallásos fél lelke legmélyén valójában hitetlen. Azért

tud vonzódni a hitetlenhez. Ha belül is hívő lenne, akkor Isten iránti

szeretetből azonnal fel tudná számolni e kapcsolatot, ha a másikban nem egyértelmű a megtérés szándéka.

Általában ilyen esetben karmáról van szó. A karma az a születés

előtt vállalt lehetőség, amely döntést provokál ki megszületés után

az illetőből.

A döntés mindig lényegében ez: Isten mellett, vagy Isten ellen.

Valamikor Én ezt így fejeztem ki:

" Legyen a szavatok igen, igen, nem, nem. A többi

az ördögtől van! " (Mt. 5;37).

 

Azt ajánlom hát, hogy nagyon gyorsan vigye dűlőre a hivő fél a

dolgot. E téren elsietni semmit sem lehet! Itt már induláskor késésben van a

hívő fél.

Ha most nem tudja dűlőre vinni, később már szinte lehetetlen lesz

ez neki.

Vagyis arra ébredhet rá, hogy ő maga is belül mindig is hitetlen

volt. "

  (Jézus - A Hang: 7/575)

 

" Minden ember szerelemre teremtődött! Ennek magyarázata az, hogy

Isten mérhetetlenül szerelmes Isten! Minden szellemi teremtményébe

mérhetetlenül szerelmes. Minden ember úgy élheti meg Isten iránta megélt

szerelmét, hogy ő egyetlen szerelme az Istennek! A mennyek országában ez az állapot egy vég nélküli viszont-szerelemben bontakozik ki. Tehát minden ember Isten iránti szerelemre teremtődött. Ez az Istenre teremtődött szerelmi

készség, a földön az emberekben többé-kevésbé eltorzult formában ébred fel,

mégpedig egy másik ember-ideálra kivetített irányban.

Legtöbb ember úgy gondolja, hogy vagy átalakul szerelme szeretetté,

vagy csalódik szerelmében. Valójában nem ez történik. Az történik,

hogy ez a szerelem semmiképpen sem találja meg a földön szerelmének

kibontakozását az ideáljában. Csak arról lehet szó, hogy vagy úgy oldódik le e

szerelem, úgy csalódik valaki ideáljában, hogy az iránta megélt szeretete

révén ezt szinte nem is veszi tudomásul, vagy szeretete hiányában keserűséggel,gyötrő benső fájdalommal, néha kiábrándult gyűlölettel fordul az illető előzőleg még imádott szerelme, ideálja felé.

Azok, akikben az újjászületés és Lélekkeresztség által már

fellobbant a szerelem Isten iránt, akárcsak rövid időre is, azok megízleltek

valamit abból a szerelemből, amely kölcsönös, azonos mindkettőben, aki

maga a Szentlélek! Ennek tartalmáról olvashatsz a Zsidó levél 6,4-ben.

Egyben megértheted azt is, hogy mit jelent a Szentlélek elleni bűn. "

  (Jézus - A Hang: 24/2334)

 

" Azt kéred, hogy beszéljek neked a szerelemről. Jó, beszélek.

Szerelmes vagyok beléd! Csak szerelmes Isten létezik! Amikor te azt éled meg,

hogy valakiben szerelmes vagy, akkor a lelked mélyén egy olyan önfeledt

állapot tör utat magának érzelmeid által is a másik felé, akiben

szerelmes vagy, amely állapot egy örökkévalóságon át jellemezni fog téged

Irányomban! Ez benned úgy realizálódik, hogy mindenre képes vagy szerelmedért. Az

önbecsapás tehát nem az, hogy szerelmes vagy, hanem az, hogy

akiért, azt az Én helyembe helyezed. Ezért csalódni is fogsz. Ha szerelmed benned

nem ragad le az illetőnél, hanem az Irántam, Értem történő áldozat

vállalását is magában hordja, akkor az érzelmi töltés elmúltával nem történik

elviselhetetlen csalódás. Különben igen!

Ez tehát azt jelenti tömören, hogy amint Én szerelmes szerelemmel

szeretlek benneteket, úgy nektek is szerelmes szerelemmel kell szeretnetek Engem ahhoz, hogy valóban boldogok legyetek, vagyis a szívetekben

felébredt szerelem elvesztésének félelme nélkül tudjatok élni. „

  (Jézus - A Hang: 26/2663)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.